Most már tuti a nemzethalál!

Kezek érintésére vágyom, amik nőben végződnek.

Szexuális gerjedelem?
Frászt!
Annál már sokkal régebben elmúltam húsz, továbbá reggel a párom azzal ébresztett, hogy végigsimogatott és középtájon elakadt a keze, amitől még félálomban másztam rá, hogy jól induljon a napunk.
Jól indult.

Most mégis úgy érzem, maszodában a helyem.
Inkább előbb mint később.
Hosszú volt a négynapos ünnep.
Végiggondolom, a megszokott helyeimen mit szeretek.
Itt ezt, ott mást.
Valami újra vágynék.

Nézem a kedvenc masszázsoldalaimat.
A franc essen ebbe a libába, ma került fel és nincs bekapcsolva.
A másik új lánynak a hangpostája kapcsol be.
Teszem tiltóra, az ilyet soha többet!
A válság jajgat itt is, keservesen.

Felfigyelek egy képcserés leányra.
Eddig hol volál, Kicsikém? Szarok voltak képei, úgylátszik. Vagy műtermiek.
Azokat mindig átlépem.
Most belebotlom.
Felveszi a telefont.
A hangjából süt a sváci frank magas árfolyama, de igyekszem megnevettetni.
Sikerül.

Bejelentkezem hozzá, nemsoká indulok.
Masszázs lesz, ígéretes, a végén kézi levezetéssel.

Csak az a baj, hogy előre tudom: rosszabbul élvezek mint négy éve.

Nővérke, törlést!
Vagy inkább szorítókötést a nyakamra?
 

RoK