Masszőrkereső

-

masszázshirdetés

Én ezért járok masszázsra

2018-04-07

Érkezett a szerkesztőségünkbe egy nagyon aranyos levél, egyik szerzőnknek címezve.

Ifjú hölgyolvasó érdeklődött imígyen:

"Valóban kielégítő a heti egyszeri fix áras alkalmi kapcsolat? Mármint érzelmileg. Bár testileg is érdekelne, hogy egy hivatásos leányzó mindig tudja, pontosan mire vágysz, mi az, ami elrepít?
Elmeséled, mitől alakult ki ilyen szintű ellenérzésed az érzelmi függéstől?

Félre ne érts, nem okoskodni és nem ítélkezni szeretnék, csak valóban érdekel. Így névtelenül is.
Elnézésed kérem a kiváncsiskodásomért, nyugodtan küldj el a fenébe, ha semmi közöm hozzá, meg fogom érteni. :)"




 

Harcostársunkkal végig vettük a kishölgy kérdéseit. Íme...

  • Kielégít a heti egy fizetős kapcsolat?

Szerintem én nem írtam soha, hogy hetente egyszer megyek masszázsra és nem is volt olyan időszak az életemben, hogy rendszeresen jártam volna. Ebben épp a rendszertelenség az egyik előny, hogy akkor veszem igénybe a szolgáltatást, amikor épp arra támad kedvem és olyan hölgy kezei között, akit épp akkor kívánok. Ezt a vágyamat a jó masszázs maradéktalanul kielégítette mindig, már ha épp jó masszázst kaptam.
Tudod nemegyszer szívtam már ismerős masszőrhölgynél is, amikor rossz napját fogtam ki és megcsinált mindent, amit addig, de valahogy az érintésében benne volt, hogy morcos és még a puszta létezése is teher.
Ugyanakkor hadd mondjak egy ellenpéldát: rendszeresen jártam egy korombéli masszőzhöz, aki egyszer a bejelentkezéskor figyelmeztetett, nehéz napja van, sír és csak azért vette fel a telefont, mert látta hogy én hívom. Elmehetek hozzá, ha akarok, és le is ápol rendesen, de előre szól, hogy nem fogom tudni kizökkenteni a rosszkedvéből.
Elmentem, persze hogy fel akartam vidítani, persze hogy nem sikerült és persze hogy remek masszázst kaptam tőle.
Hónapokkal később vallotta be, hogy aznap tudta meg: csalja a pasija, ráadásul szakmabélivel.

  • Vagyis akkor kielégít a masszázs, vagy nem?


A masszázsra, az érzéki érintésre irányuló igényeimet feltétlenül kielégíti, de nekem nem csak ilyen van.
Az erotikus masszázs az érzelmi igényeimet csupán annyiban érinti, hogy jobban érzem magam, ha szimpatikus a szolgáltató és megbízom benne, de ne keverjük már össze a dolgokat, a masszázsnak semmi köze a szeretethez, a kötődéshez, az elfogadáshoz, a lélek vágyaihoz,  a vonzódáshoz, az elismeréshez, a sikerélményhez - azt hiszem ezeket hívják érzelmi igényeknek.
Ezeket nyilván nem elégítheti ki, ezeket minden normális ember párkapcsolatban és a munkájában keresi.

  • Te megtalálod?

Természetesen. Abban is biztos vagyok, ha innen hiányolnék valamit, a masszázs még pótcselekvés szintjén sem oldaná meg.

  •   A párod mit szól a masszázskalandokhoz?

Nem foglalkozik vele. Tudja, hogy szoktam fingani, kakálni, haverokkal sörözni, bombacsajokról ábrándozni, masszázsra menni, az orromat piszkálni, de soha nem kérte még, hogy számoljak be neki bármelyikről is.

  • Nem az olvasó kérdése, hanem másokban szokott felmerülni: te mit szólnál ahhoz, ha ő járna masszázsra?

Semmit, mert jár. Nem olyan sűrűn mint én és nem is kifejezetten érzéki élményekért, de jár. Az a különbség közöttünk, hogy ő mindig beszámol nekem, ha a masszőr és közötte megjelenik az érzékiség. Ha szemtelenkednek vele, akkor felháborodottan, ha ő indul be egy érintéstől, akkor szégyenlősen.

  • Netán el is élvez a masszázsasztalon?

Ilyet még nem mesélt, de szerintem nem. Nem az a fajta, aki könnyen kiadja magát. Ha mégis, akkor kedves egészségére.

  • A hivatásos mindig tudja, te mire vágysz?

Jó is lenne! Sajnos ez a szakma is folyamatosan hígul, mint minden más, ezzel együtt általában megvannak a bejáratott helyeim, ahol ismernek, vagy ahol hozzáértők vannak, esetleg a kettő együtt.

  • Mi bajod az érzelmi függéssel?

No ez a kérdés tetszett a legjobban, ezért akartam én megírni a választ. Ez olyan aranyos és olyan tipikusan női gondolat. A nők szeretnek függeni és szeretik kizárólagosan birtokolni a hímet, mi férfiak pedig ezt rohadtul utáljuk. Időben leléptem jónéhány olyan kapcsolatból, amiben nem volt elég levegőm, vagy amiben teljesen ki akartak sajátítani.

  • Most minden rendben?

Hosszabb ideje élek együtt a párommal, mindketten két sikertelen házasságon vagyunk túl. Már a gyerekeink is felnőttek és mindketten tudomásul vettük a másik eltéréseit a saját elképzeléseinktől. Mindketten élünk és mindketten élni hagyjuk a másikat és tudjuk, hogy vannak színtisztán közös dolgaink. Ezek pedig sokkal élvezhetőbbek így, mintha mindig össze lennénk kötve, vagy mindig mindenről beszámolnánk egymásnak.

  • Egymást szoktátok masszírozni?

Persze. Ez a masszázs viszont nem ugyanaz, mint amit mástól, kívülállótól, harmadiktól kapunk. Az egymás masszírozásában soha nincs benne az ismeretlen kéz érintésének a varázsa, az új felfedezése, arról nem beszélve, hogy az egymás masszírozása azért a legtöbbször szeretkezésbe torkollik...