Átváltottunk szexre

Meglepően sok találat egy főre levetített lakosra. Képekkel, meg anélkül. Végül egy kiszeltünde szemöldökű, borotvált mellű tenyészbika és egy magdinéni-frizurás hölgy között vacilláltam. Igazából az „erőt” igényeltem volna, így nem esett nehezemre elvonatkoztatnom. Felhívtam először a srácot. Csalódott volt a férfihang hallatán, dadogott egy kicsit, majd közölte, hogy jönnek hozzá, nem tud fogadni. A magdinéni is be volt táblázva, viszont tőle megkérdeztem, hogy tud-e ajánlani valakit. Nyugtatgattam, hogy velem nem veszt törzsvendéget, hiszen ritkán járok erre, és ez az alkalom is inkább szükség, mint hóbort. Hallottam a hangján, hogy nem győztem meg teljesen. Sóhajtva szólt a telefonba: „várjon, tudok valakit”. Lassan pityegett a telefonján, még lassabban diktálta a számot. Köszönés előtt annyit fűzött hozzá, hogy a „hölgy” nála tanult és jól gyúr. Hívom a „hölgyet”, ráér. Árat nem kérdeztem, örültem. Mikor a címet mondta, már a kabátomat vettem. Csók Mutter, majd jövök…

Egy lakásajtó előtt álltam. Az agyonfirkált, retkes liftből kilépve arra gondoltam, nem kéne itt lennem, de már csengettem is. Nem emlékszem, hogy abban a pillanatban betojtam-e vagy inkább örültem, mert az ajtóban az egyik általános iskolai évfolyamtársnőm álldogált. Vigyorgott, előre köszönt, aztán behívott. Láthatóan élvezte a szitut, elég szánalmas látvány lehettem ott, az előszobában, nagykabátban vakaródzva. Suttogva közölte, hogy még vannak nála, vetkőzzek bátran, és amíg végez, igyak egy gyömbérteát. Hm. Igényesen helyrepofozott panelkecó, enyhén középszerű mediterrán színekkel, sok növénnyel. Az előszobában ez az ásványvizes minikút-féleség, forró vizes opcióval, illatos filterekkel körberakva. Kiskanállal csilingelve azon tűnődtem, hogy csak fel kellene hívnom az asszonyt, hol is vagyok. Hiszen, ha ismerős jön ki a lánytól, akkor tuti, hogy elböki anyámnak, az utólagos magyarázkodásból pedig nem lehet jól kijönni. Hát, nem okoztam nagy örömöt otthonra - arról volt szó, hogy jövök-megyek és nem szórom a pénzt ilyen dolgokra – szólt a fenyítés. „Fogadjunk, hogy nő!” – lobogtatta tovább párom a szaros rongyot. Erre kinyomtam a telefont… mit lehet erre mondani?

 Közben mozgolódás az opálüveg mögött, vihogás. Próbáltam természetes ülőpózt magamra erőltetni, ahogy billent a kilincs. Egy hosszúcombú, természetesen ismeretlen lány lépett ki elsőnek, mögötte Ilcsi, a masszőz. Rajta sötétkék melegítőnadrág térdig feltűrve, helyes kis top, kusza haj. Nem emlékeztem rá tisztán. Ennek az lehetett az oka, hogy már a suliban is hasonlóan jellegtelen imázs mögé rejthette bájait. Szóval bemutatkoztunk egymásnak. Letakarította az asztalt a csaj után, majd átnyújtott egy fehér lepedőt. Alsónaci maradt, biztos, ami biztos. Hasra feküdtem az asztalon és rögtön nekem is állt. Röviden nyafogtam neki a vállamról, de ő a hátammal kezdte. Nem tudom, miként csinálta, de remekül rátalált arra, amit kerestem. Feszült voltam a telefon miatt, kellett egy kis babusgatás, másfelől igényeltem a határozottságot is. Megkaptam mindkettőt, egyszerre, ugyanabból a kézmozdulatból… bizsergett mindenem ettől a harmóniától. Néma csendben dolgozott, kb. 10 perc után én szólaltam meg először. A beszélgetésünk jóformán abból állt, hogy én kérdeztem tőle valami gyerekeset, ő pedig fanyar rutinnal válaszolt. De hát én voltam a hülye. Egyszer csak megkérdezte, hogy fürdeni is alsónadrágban szoktam-e. Mondtam neki, hogy még a WC-n is magamon hagyom. Akkor ő most óvatosan lejjebb tolná, ha nincs ellene kifogásom, és két ujjal összecsípve, eljátszott fintorral lehúzta seggközépig. Kicsit izgultam, nehogy szöszös legyen a valagam az alsónacitól, de éreztem, hogy nem a seggemet figyeli. A beszélgetésünk kezdeti nehézségei oldódni látszottak, egyre intimebb témákba fúrtuk magunkat. Többször említette, hogy a meztelen test számára munkadarab, nem több. Beszélgettünk az iskolai évekről, nosztalgiáztunk. Elmondta, hogy ő határozottan emlékszik rám. Valóban így volt, mert tudta az akkori becenevemet is. Jó érzés volt, na! Szóba került az elcseszett házassága is, csak a két gyerek miatt nem válik. Aranyosan csicsergett, közben persze gyúrt rendesen.

 Én még mindig a hasamon, félrefordított fejjel sasoltam a lányt, ahogy sürgött forgott mellettem. Néztem a feszes fenekét, és a meztelen derekát. Viccesen mondtam neki, hogy profin gondoskodik a vizuális élményekről is, nagyon meg vagyok elégedve. Váratlanul visszadicsért. Azt mondta, hogy tetszik neki a testem, jó arányokkal rendelkezem. A fülem is vörös lett, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam; nesze neked „munkadarab”. Újra néma csend telepedett közénk, a markolások lassú érintésekké váltak, forgott velem minden, gombóc volt a torkomban. Aztán arra kért, hogy a kezeimet nyújtsam előre. Megfogta a csuklóimat és elkezdett húzni jó erősen, mintha le akarna cibálni az asztalról. Amikor ezzel végzett, a kezeimet nem engedte el azonnal… hagyta, hogy kicsússzanak a tenyeréből, majd az utolsó pillanatban a körmeivel végigsimított a tenyérbelsőmön. Mozdulni sem mertem, néztem bambán oldalra. Igyekeztem nem szaporán venni a levegőt, de nem ment. Kísérőnek lement egy nagy sóhaj is. Közelebb lépett hozzám, éreztem, hogy a hajam hozzáér a hasához. A nyakamtól a fenekemig két tenyérrel egyenletesen masszírozott, visszafelé sem emelte el a kezeit, hanem simogatott. Többször végigment ugyanígy. A kezeim még mindig előre nyújtva. Egy pillanat alatt döntöttem, óvatosan átöleltem a derekát, mintha véletlenül tenném. Nem néztem rá, a hátamon nyitottam ki minden receptort, onnan vártam a reakciót. Semmi sem történt, nem éreztem az enyhülést a lelkesedéséből. A füleimből viszont vezényszóra ömlött a vér a farkamba. Tini koromban éreztem ilyet utoljára, amikor először megfogtam egy lány kezét. A hüvelykujjamat fel-alá mozgatva izgattam a hátát. Mosolyogtam, mert éreztem a libabőrös érintést. Bizonyossá vált, hogy mi fog történni és teljesen begőzöltem. Az ujjaimat beleakasztottam a melegítőjébe és teljesen magamhoz húztam. Felemeltem a fejemet, és megpusziltam a hasát… majd belenyaltam a köldökébe. Ő leguggolt hozzám és szájon puszilt. Válaszként megcsókoltam.

 Ami ezután történt, részleteiben egy másik blog tartalma lenne, a lényeg egy kiadós szeretkezés lett. Kiélveztem minden pillanatát. Magabiztossá tett, hogy végre első randin is felállt rendesen a farkam. Sokat kínlódtam emiatt korábban, és akkor jöttem rá, hogy az előzőket hol rontottam el. Tetszett a bombabiztos alibi, a zavartalan percek. Nem tudtam betelni a nő meztelen látványával, végig őt néztem, miközben nyakig süllyedtem az ismeretlen adta gyönyörben. Egy igazi nemes préda volt, aki alig várta, hogy elejtsék. Boldog voltam és őrült…

 A zuhanyzótálcában álldogálva, fent is, lent is üres fejjel zúgattam magamra a vizet. Teletöltöttem a számat vízzel, és a lefolyóba köpdöstem. Bejött utánam, kezében ismét a fehér lepedő. Felakasztotta egy kis kampóra és belépett mellém a kabinba. „Na, milyen volt?” - kérdezte mosolyogva. „A vállam még mindig fáj” – vettetem neki oda hanyagul, de a végét elnevettem. Mosolygott, átölelt, adott egy puszit és kiment. Amikor kiléptem a fürdőszobából ő még mindig meztelen volt. Kicsit idegesnek látszott, takarította a félreérthetetlen jeleket. Most néztem igazán rajta végig, és szerintem ezt ő is tudta, mert elkezdte mesélni, hogy két gyerek után, 34 évesen, műtét nélkül a tökéletes alak csak hiú ábránd.

 Pedig tényleg nagyon egyben volt, nem láttam miről beszél, még így szex után sem. A mellei is szépek voltak, pont ínyenc méretűek. Mögé álltam, megcsókoltam a vállát, egyértelmű jelét adva annak, hogy nem értek vele egyet. Elkezdtem keresni a ruháimat. Az ingemet ő gombolta be. Kicsit zavart, mert úgy csinálta, mint egy zsenge szerető. Aztán eljött egy igen kínos pillanat. Meg kellett kérdeznem, hogy mennyivel tartozom. J Hiszen még a vezetéknevét sem tudtam. Könnyedén csak ennyit felelt: csak az egyiket kell kifizetnem, azt, amelyik jobban eset. A masszázs 2500, a szex pedig ingyen volt! Hát, nem fizettem. Napok teltek el, mire magamhoz tértem. Jó volt, nagyon jó. Mai napig nem tisztult le, hogy a foglalkozás körében elkövetett szex volt-e, vagy tényleg ennyire rám indult. Az utóbbi mellett szólt, hogy nem volt sem nálam, sem nála óvszer. De lehet, hogy egyszerűen naiv vagyok. A történtek után egy hónappal írtam neki egy SMS-t, hogy tudna-e fogadni, mert fáj a vállam. Felhívott, és huncut hangsúllyal faggatódzott felőlem, majd beírt egy időpontot, amit a találkozó előtt egy nappal lemondott. Sokáig nem hallottam felőle, amikor tavasz környékén jött tőle egy üzenet: „péntek 11:00 jó neked?” Naná, írtam csípőből a választ… de csütörtök este én írtam neki valami hazugságot, hogy nem tudok menni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy nem sikerülhet még egyszer, ugyanúgy. Ha meg sikerül, az olyan, mint a narkó. Egyre többet akar az ember belőle, a végén mértéktelenül. Nem játék ez kérem, két gyerekkel, feleséggel, komoly egzisztenciával. Az egyik közösségi oldalon találtam rá nem olyan rég. Láttam, hogy elköltözött, valszeg külön a férjétől. Fekete-fehér szkennelt kép volt róla fent. Mosolyogtam, hogy még mindig milyen szürke, és csak kevesen tudhatjuk, hogy ez mennyire nem így van. Nagyjából túl vagyok rajta, mert amikor kikísért az ajtón, tudtam, hogy nem látom többet.

Piszke