Milyen masszőrt keres?

-

Örömkezű masszőr

2018-04-12

A lányom óvodás korba kerülésekor, másfél évvel a válás után, ki- és megmozdulni vágytam.
Boldogult lánykorom feszességét visszaszerzendő egy bevásárlóközpont tetején tanyázó edzőterembe kezdtem eljárni. Oda, ahol az úrinegyed magukat ismert embernek tartó egyedei is megjelentek néha, kampányszerűen, de nem tengtek túl. Így a társaság többé-kevésbé magukat rendszeresen önkínzókból állt, ahol a trendi cuccot bemutató pszeudo-celebek ugyanannyi ideig hatottak az újdonság erejével, mint egy kezdőnek a hasgép vagy a cardio.
 

Elég hamar megtaláltam a hangot két, hozzám hasonló korú és hasonló korú poronttyal büszkélkedő lánnyal.
Az egyikük, aki már régebben járt oda, ajánlotta helyben Zs.-t, az "örömkezű" masszőrt.

Mivel soha nem jártam még masszőrnél, a fura jelzőre homlokom közepéig felhúzódott a szemöldököm. Gabi ezt látva csak ennyit mondott: feküdj egyszer a padjára!

Így aztán egyszer, egy átizzadt másfél óra után azzal a szándékkal kopogtam Zs.-hez, hogy bejelentkezzek egy időpontra.
Nem kimondottan adoniszi alkatú, de pajkos mosolyú, vonzó férfi nyitott ajtót.
Én annak idején a nőgyógyász választásakor nagyon ki voltam hegyezve az első benyomásra, vajon mennyire tudom elhinni, hogy az intim szférámba beengedek majd egy idegent (csak a 3. felelt meg).

Most is az volt bennem, hogy akárki azért nem érhet hozzám, de ő elsőre megfogott.
Bejelentett vendége nem jött el, így felajánlotta, hogy akár azonnal kezdhetünk is. Még eléggé kapkodva szedtem a levegőt, de ettől egy pillanatra elállt a lélegzetem, hiszen erre nem voltam lélekben felkészülve. Mivel azonban sose riadtam meg a gyors döntésektől, igent mondtam. De csak hátmasszázst vállaltam és annyit kértem, hadd zuhanyozhassak le.

Bugyiban, törülközőbe csavarva léptem vissza. Diszkréten elfordult, míg a törölközőt letéve elhelyezkedtem. Nagyon jólesett ez a gesztus, hiszen évek óta nem voltam ilyen intim helyzetben férfival. Visszafordulva melegített lepedőt terített a lábam, a fenekemet is betakarva. Nyugodt, szinte semleges hangon kezdett ismerkedni, beszélt magáról, időnként kérdezett. Közben a derekamtól indulva, gerincem mellett lassan, hosszú másodpercekig egy helyre koncentrálva haladt a nyakam felé. Ezek az első érintések jól estek, megnyugtattak, melegséggel árasztottak el, és elsöpörtek minden zsigeri és ösztönös ellenállást, amit produkáltam. De azért ott zakatolt bennem, hogy “örömkezű, örömkezű, örömkezű”! Hogy ez mit jelent, nemsokára megértettem! A hajam akkor még a vállam alá ért (azóta tüsi vagyok) és még mivel nedves volt a zuhany után, nem fogtam össze. Zs. a lapockámhoz érve, jobb tenyerét megfeszítette, ujjait szétnyitotta és úgy tolta puhán a nyajszirtemen a hajam alá, mint egy fésűt, majd a bőröm épp csak érintve bizsergető lassúsággal félresodorta a nyakamból. Ártatlan mozdulatnak indult, de életem egyik legérzékibb pillanata lett. Húsz évvel korábban, még néptáncos koromban, egy előadás közben eljött egy pont, amikor már nem a lépésekre és a koregográfiára figyeltem, mert elragadott a tánc. Egyszerre a lelkem is megremegett a bélhúros nagybőgő hangjától, szinte extázisba kerültem. Zs. mágikus érintése ezt az intenzív, mély remegést találta meg bennem, de velőtrázó érzékiséggel. Nem tudom mi történt velem. Azt éreztem, ha akarná magáévá tehetne. Akkor nem mutatta, de - azóta tudom, hisz később, ennél továbbmenve megbeszéltük - észrevette ezt. Nagyon érzékien, de továbbra is szakszerűen végigmasszírozta a hátam. Roppant kellemes élménnyel, de feltüzelve távoztam. Ez a nap aztán úgy lett kerek, hogy otthon az “örömkezű” érintésére gondolva, a jól bevált kispárna lábközé szorításával pontot tettem az i-re.

venushill