Milyen masszőrt keres?

-

Mivé lettél, szerencsétlen??

2018-05-17

A masszázsra járás többnyire örömteli élvezettel jár, ám vannak olykor nehéz pillanatok, amikor megbánok mindent, hogy odamentem, hogy levetkőztem, hogy sóhajtoztam, olykor azt is hogy megszülettem. A mai posztom lehet akár az előző folytatása, amiben lecsúszásnak indult lányokról meséltem és akkor a fene gondolta, hogy készül a negyedik pont, azaz néhány hét múlva belefutok egy újabb ilyen kalandba, hogy a suj esne ebbe a rohadt világba!
Komolyan kiakadtam, mint mindig, amikor sokkal jobb sorsra érdemes emberekkel találkozom.

A felső középkorú masszőrhölgynek én voltam a második vendége.
Akkor még csak próbálgatta a szakmát, nem is hirdetett, egy régi jó ismerős masszőz ajánlotta, hogy próbáljam ki, az ő tanítványa, nála dolgozik.Első ránézésre a hölgy úri dáma volt, meg ilyen maradt egészen végig a masszázs alatt.
Kezén érződött a kezdő bizonytalansága, hamar észrevettem, hogy nem biztos a dolgában és szüksége van a pozitív visszacsatolásra.
Jó-e nekem?
Nem fáj, amikor problémás testrészhez ér?
Elég erősen csinálja?
Nem túl kemények a mozdulatai?

Nem, és igen és nem!
Egy kis sutaságot leszámítva egyenesen tökéletes volt, amit művelt velem. Mozdulatait ismertem a mesterétől és elmondhatom hogy remekül elsajátított mindent, amiért a kollegina visszatérő vendége lettem.
Az még külön jólesett, hogy szinte elnézést kért, amikor elkezdte bevonni az erogén zónákat is masszázsba. Nyilván volt az életében jónéhány hím, ő mégis mintha zavarban lett volna a helyzettől és azt sem tudtam nem észrevenni, hogy ő is beindult, amikor én. Leverte a víz, kicsit furán vette a levegőt, de igyekezett tartani magát. Állig felöltözve masszírozott, kis zsabós blúz volt rajta és kord kertésznadrág, megkérdeztem, hogy nem akar-e kényelmesebben, nyugodtan levehet ezt-azt, biztosan nem fogok nyúlkálni, nem azért kérem.
Nem és nem!

Nagyon jólesett az egész.
Annyira, hogy vissza-visszajártam hozzá.
Már nem tudtam mindig bejutni, amikor akartam, mert hirdetni kezdett és sokan rákaptak.
Aztán elment máshova, oda meg már nem követtem, mert kiesett.

Akkor tűnt fel, hogy hosszabb időt kihagyott, amikor újból megjelent a hirdetése.
Felkerestem.
Bár közben eltelt 3-4 év, még jobban nézett ki, mint amikor megismertem.
Elmondta, hogy még kés alá is feküdt a szépségéért. Nem is egyszer.
Jót tett neki.

Igenám, de ez a nő messze nem ugyanaz volt, aki zsabós blúzban állt a masszázspad mellé.

Most nem is volt masszázspadja, hanem egy franciaágyon dolgozott.
A vér hűlt meg bennem, amikor én frissen zuhanyozva, tisztán is illatosan elterültem a papírlepedőjén, kis várakoztatás után megjelent majdnem meztelenül. Mindössze egy combfix volt rajta!
Az első sokk után jött a másik: a kontraszt a gyönyörű, festett hajzuhatag és az őszülő pinaszőre között.

Nem nagyon tudtam megnyilvánulni, csak feküdtem ott mint egy guminő.
Kaptam egy alibi masszázst, amin végig érződött, hogy az erotikus befejezésre készül.
Három perccel a kezdés után!
Közben a drága hőgy a legtöbbször úgy helyezkedett, hogy az őszes muffot valahol hozzámnyomja.
A víz most is leverte, én meg viszolyogtam a hideg verítéktől, ami néha rámkenődött, néha meg rámcsöppent.

Csicsergett is közben és eldicsekedett, hogy mennyire bevállalós lett, miután megszokta a rengeteg meztelen férfitestet. Nem volt olyan nyílása, amit ne ajánlott volna fel a befejezés idejére de hozzátette, hogy mivel régi kedves vendége vagyok, nekem nem számol semmi felárat ezekért.

Hát bocs és kösz, ingyen se!
Sőt, ha ő fizet, akkor sem!
Egy világ dőlt bennem össze.

Masszázsra járni nem kötelező.
Masszőrnek menni sem.
Ha már valaki ott van, akkor sem muszáj mindent elvállalni.
Lehet a piaci igényekre, meg a menedzserek elvárásaira hivatkozni, de az nem hiteles.
Különösen akkor nem, amikor valakiről kiderül, hogy épp az önkéntes bevállalóssága miatt küldték el két békés masszázsszalonból is.
Végülis mindenki úgy cseszi el a saját életét, ahogy akarja, nem?