Milyen masszőrt keres?

-

Fúúúderanda!!!!!!

2017-11-06

Szép a masszőz vagy csúnya?
Ez a kérdés számomra akkor bír jelentőséggel, ha a szolgáltatásával támad gondom.
Olyan ronda masszőrhölggyel még nem találkoztam, hogy a masszázs helyett a menekülést választottam volna, de olyan már volt, hogy nem az fogadott, aki a hirdetés fotóján domborított, vagy olyan állapotban volt, hogy inkább leléptem. Olyan is volt, hogy a vállalt visszataszító külseje miatt eleve átugrottam egy-egy hirdetést.

Senki sem tehet arról, ha kilökték abból a sorból, aminek az elején a szépséget osztották. Én sem vagyok szép és attól tartok, te sem! :-) (sőt, ha most beírsz ide valami randa dolgot, akkor biztos rusnya vagy te is és azért bünteted a világot, élén a blogolókkal).

Szóval pusztán azért mert valaki rettentő csúnya, nem sportszerű cikizni.
Akkor sem, ha az előnytelen külsejével az erotikus szolgáltatások sikamlós mezejére téved.
Akkor már egy kicsit igen, ha önkritika nélkül kezd pózolni, akár a fotóin, akár élőben.
Ha viszont a rusnya külső nulla masszázstudással jár, ezt pedig letargikus kelletlenség köríti: nos az blogposztért kiált.
Ezért vagyunk most itt. (te is!)

Szóval jártam egy tízemeletes panelházban, ahol egy jóhírű, középkorú szolgáltatóból lett tyúkanyó-madám igazgatta a huszonéves csibéit. Tanítgatta nekik a szakmát. 4-5 hónapnál tovább egy lány sem maradt mellette.
Az egyik miatt 4-5 hónapra törzsvendég lettem, utána a főnökasszony kivételes húzással őrizte meg a jólfizető úriember ügyfélt: amikor kiképzett egy új lányt, mindig telefonált és én lehettem a szűz kéz első vendége, így csemegézni jártam hozzájuk.

A korsó addig jár a kútra, amíg be nem vezetik a vizet: ez egy szörnyűséges parasztlány formájában érkezett a Dráva utcába. Egy szál bugyiban állt neki  a masszírozásomnak és úgy gyöntölte az elcsigázott testemet, mintha szaros pelenkát mosna a tekenőben. Vagy érett trágyát terítene el a frissen kultivált virágágyáson.
Undorodott tőlem és ezt nem is akarta palástolni.

Cserébe azonnal észrevettem, hogy a feje olyan mint egy kozák traktoroslány a Vaszilij Nyekracov: Grisa és a gépállomás című regényéből készült szovjet filmben, vagyis nagyon baltaképű, ráadásul a bőre visszataszítóan fehér, a válla széles és szögletes, a karja szőrös, a körme lerágva, melle és dereka nincs, lejjebb meg szerencsére a masszázspadtól nem látszik.
Az arckifejezése azonban mindent visz.
Fájdalmasképű.

Nem nagyon beszélt, szerencsére, mert már a köszönésének tyúkólszaga volt, nem is volt kedvem a kommunikációhoz. Néhány perc után eltoltam magamtól a kezét és megkértem: küldjön be egy masszőzt. Mindegy hogy kit, aki ráér.

A főnökasszony jött, leápolt rendesen, aztán kérte az elnézést.
Az én rusnya szolgáltató-palántám úgy tudom, másnap már be sem ment.
Hogy miért, nem tudom, de inkább nem is akarok belegondolni.
Jobban jártunk mindannyian.