Milyen masszőrt keres?

-

Fingós Maca franciázna

2018-02-05

Egy nagyonlökött libuskánál jártam masszázson.
Nagy kedvem lenne leírni a nevét és kirakni a fotóját, de amellett hogy nem tehetem, értelme sem volna, hiszen amit művel, az nem fáj, csak egy kicsit fárasztó.

A sztorit pedig muszáj közzétennem...

Noszóval a leányt már régen kinéztem magamnak, de olyan helyen bukkant fel, ahova az életben be nem tenném a lábam, ezért vártam türelemmel, hátha egyszer megváltozik a telefonszáma és kicserélődnek a fotói. És megtörtént!
 

fingós libaRáadásul olyan maszodába ment dolgozni, aminek a fenntartóját régen ismerem, szeretem, elismerem, satöbbi, 2-3 éve még írtam is róla néhány lelkendező sort, de aztán ezeket egy megállapodás miatt muszáj volt eltüntetni innen, meg aztán a masszőrhölgy is rámismert - no nem arról amit róla írtam, hanem amit a barátnőjéről, akivel ráadásul nem is együtt dolgozott. Kellett nekem annyi locsognom masszázs közben, elmondtam, milyen rossz szolgáltatásban volt részem valahol máshol, mire az én szépséges masszázstündérem felragyogott: ezt ő olvasta a masszázsblogon, a nő a barátnője, hát én írtam róluk??
No mindegy, legközelebb még óvatosabb leszek.

Visszatérve az én kis háziszárnyasomra: ő egy olyan masszőz, aki egészségügyi végzettséggel és továbbképzések sora után, okleveles szakemberként állt a masszázspad mellé, aztán felfedezte, hogy ennek a munkának van egy sokkal könnyebb változata, ami jobban fizet... (ide kérem gondolni majd a köpködőkórus által nemsoká elkövetésre kerülő kurvázást)

A megbeszélt időpontban kinyitotta nekem az ajtót.
Szép ez a leány, babaarcú és az alakja sem a utolsó, de ami a fotóin nem látszott: a tartásában van valami furcsa. Mint aki két ország gondjait cipeli a vállain és kezd beleroskadni egy kicsit. Rámmosolygott, bemutatkoztunk egymásnak - és elkezdett csicseregni. Megkérdezte milyen masszázst szeretnék és jaj de jó, hogy nem akarok franciás befejezést, mert azt ő nem szereti.
Meg milyen jó hogy megtaláltam őt és hogy itt, mert ez egy jó hely, nem olyan mint ahol eddig dolgozott - és dőlt belőle a panasz. Mi mindent akartak tőle. Milyen szemét emberek jártak oda. Milyen alattomosak voltak a kolléganői. Mennyire félt a maffiától. De az előző munkáltatója, az is mekkora köcsög volt, még a kertjében is vele nyíratta a füvet, sőt, le is kellett volna pippantani.

Közben persze a keze is járt, rajtam, masszázs szolgáltatást nyújtott, időnként egész jó mozdulatokkal. Amikor belelendült a panaszkodásba, akkor kicsit lazított, aztán már csak kenegetett, akkor rászóltam, hogy masszázst kérek, nem simogatást, akkor megint erőteljesebben gyömöszölt egészen addig, amíg a történetében nem ért el egy újabb szívettépő eseményhez, vagy nagyonbunkó szereplőhöz. Akkor megint rászóltam - és így ment ez amíg végig nem masszírozta a hátsó felemet. Nem a hátsómat, hanem az egészet.

Egy kicsit már zsongott a fülem a sok butaságtól, de hanyattvágtam magam és átengedtem neki a terepet. Mindjárt a lényegre tért volna, de jeleztem neki, hogy akad még ezen az oldalon is masszírozni való, a csunyámat egyelőre hanyagoljuk.
Erre megkért, hogy közben én is masszírozzam a hátát, mert szereti és majd úgy helyezkedik, de leszereltem azzal, hogy beszámíthatjuk az árba, de én nagyon drágán szoktam hátat masszírozni, így lehet hogy a végén még neki kell ráfizetnie.

Nyomta tovább a süket vakert, én már kezdtem beletörődni, sőt, kikapcsolni, ellazulni, szofroliminálódni, de valami gyanús lett. A masszázs átment simogatásba és a bal térdemre koncentrálódott. Lopva kinyitottam az időközben lecsukódott szemeimet és láttam, hogy az én szépséges masszőzöm is lazít, lehunyt szemekkel, a felsőtestét előre-hátra ingatva és csendben dudorászva relaxált, közben alibiből a térdemet simizte. Egy darabig törtem a fejem, vajon hogyan zökkentsem ki, hogyan hozzam a tudomására, hogy nem alszom, az óra ketyeg és én fizetek a végén, de nem akartam megbántani, nem akartam kekec vendégnek tűnni, ezért úgy döntöttem, hogy tüsszentek egy akkorát, hogy a ház előtt eldübörgő buszon is meghallják.
Meg is történt, a tányérok is rezegtek a szekrényben.
A kislányka kinyitotta a szemét, elmosolyodott, közölte hogy milyen szép térdem van és masszírozott tovább.

Amikor még tényleg nem volt más hátra, csak a befejezés, akkor megjegyezte, hogy istenien franciázik. Én ezt elengedtem a fülem mellett, nem csak mert nekem ne franciázzon senki, akit aznap láttam először, nem tudom, hogy meg van-e keresztelve, mik a szülei, milyen gyakran jár  templomba, volt-e elsőáldozó, van-e örökletes betegség a családjában, szereti-e Sosztákovics ötödik szimfóniáját, mi a véleménye a Kisgazdapártról, betétet vagy tampont használ, az édes vagy a száraz pezsgőt szereti, hogy vélekedik a szcientológiáról, hanem azért is, mert még nem felejtettem el, mennyire örült, hogy az elején NEM KÉRTEM semmi extra szolgáltatást.

Ebbe ő nem nyugodott bele, határozottan felajánlotta, majd meg is ismétlete, miután mondtam hogy kösz nem.
Segíteni kellett neki, mert a befejezésben gyenge volt. Mondani kellett, mit hogy csináljon, magától nem tudta. Nem is nagyon figyelt oda, valami egészen elvonta a figyelmét.

Amikor elköszöntem tőle az ajtóban, akkor árulta el a nagy titkot. Alig várta már hogy elmenjek, mert "nagyon kellett pukiznia" és előttem nem akart.
Így viszont egészen más, most hogy beszéltünk róla és a bélműködésébe is beavatott, egészen másképp látom a büdös nagy helyzetet.

Eddig jól elvoltam a Fingós Maca nélkül is, de így utólag biztos lehetek benne: szegényebb lenne az életem, ha nem henteregtem volna a kezei között.
   



RoK